Champagne-i előírás szerint minimum 6 hónapig kell a pezsgőbornak a seprővel érintkeznie (ezt az elzászi Crémant is követi). Aztán a palackokat fejjel lefelé rázóállványokra helyezik és meghatározott időközönként, meghatározott szögben és meghatározott fordulatnyit forgatnak rajtuk. A pezsgőmester célja, hogy a seprő a palack nyakában gyűljön össze és tömör „dugót” képezzen. A „degorzsálás”, azaz a seprőtelenítés folyamata során a palackok fejét nagyon hideg, sós glikol oldatba helyezik, feltépik a koronazárat, mire a szén-dioxid kilöki a fagyott seprődugót. Igen nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy ekkor ne legyen nagymértékű a pezsgőveszteség. A palack végleges és a fogyasztó által is ismert parafadugós lezárása előtt adják a pezsgőhöz az expedíciós likőrt, mely pótolja a seprőtelenítés során keletkezett veszteséget és aminek cukortartalma meghatározza a pezsgő cukortartalmát (Extra Brut, Brut, Extra Dry, stb.). Létezik olyan pezsgő is, amelynél az expedíciós likőr nem tartalmaz cukrot, csak a veszteségek pótlására szolgál, ekkor nevezzük a terméket nyerspezsgőnek...
(brut minőségi, champagne-i technológiával készülő, fehér pezsgő)
Kibontva a dugót rögvest jönnek a klasszikus, Champagne-tól elvárt zamatok, érett eper, zöldalma, a seprőből és érlelésből származó ún. autolízises zamatok, amit nem is tudnánk első körben mihez hasonlítani, érezni kell! A buborékok szépen gyöngyöznek, nem csípnek, finoman simogatják torkot, ugyanakkor mégsem vén és gyenge, a savharmónia élesebb, a zöldalma mellett beköszön egy kis szecskázott mandula is. Hosszú és finom, a nyelvtőn kis kesernyével hagyja ott a névjegyét. 100% Chardonnay-ból tradicionális champagne-i módszerekkel készített pezsgő.