A Louis Max házat 1859-ben alapította a grúz bevándorló, Evgueni Louis Max (felvett családnév). Akkoriban még egyszerűbben mehettek a dolgok, mivel rögtön sikerült telket vásárolnia Burgundia központja, Nuits-Saint-George főutcáján, melyre impozáns, ám a régióban egyedinek számító, leginkább a mi vidéki nemesi kúriáinkra hajazó, kétszíntes villát, valamint a feldolgozót és a tárolóteret húzta fel. Ezek az épületek ma is állnak és a birtok központját biztosítják. Remek és ma is helytálló modellje szerint elsősorban néhány, de nagyon jónevű terület megszerzésére fókuszált, a pincészet alapborait helyi termelők szőlőiből készítette, melyekre szigorú, minőséget garantáló beszállítói szerződéseket kötött. Mai szemmel is zseniális meglátásai pontosan így működnek napjainkban is: a komolyabb, nagyobb nevű és a pincészet stílusát meghatározó dűlők és területek saját tulajdonban vannak, míg az alap fehérekhez és vörösökhöz vásárolt szőlőt dolgoznak fel, a dél-francia területekkel együtt összesen mintegy 230 hektárról. A jelenlegi fogyasztói igények szerint folyamatosan állnak át organikus (bio) termesztésre, mindegyik boruk vagy az átállás időszakában van, vagy már bio megjelöléssel kerülhet forgalomba. Dícséretes, hogy a biodiverzitás megőrzése, a környezetvédelem, illetve a tiszta borok készítése számukra az egyik legfontosabb feldatok közé tartozik.
A pincészet sorsát a 2001-es esztendő alapvetően meghatározta, ekkor Monsieur Louis Max leszármazottai úgy döntöttek, hogy eladják a családi örökséget, így a komplett csomagot egy Burgundiáért a végletekig rajongó, szerb származású üzletember, Stanko Subotic vásárolta meg. Az ő regnálása alatt a pincészet borstílusa megfiatalodott, populárisabb habitusra hangolták a tételeket, illetve megújultak a címkék és a pincészet arculata is, szakítva a Burgundiára oly jellemző kissé idejétmúlt és a nemzetközi porondon némileg érthetetlen tradíciókkal.
 
 
A Chablis-hoz hasonlóan a Pouilly Fuissé is 100%-ban Chardonnay-ból készül, ám egyrészt Pouilly Fuissé AOC terület alapközete nem mészkő, hanem inkább mészköves agyag, másrészt Chablis AOC-tól jóval délebbre (Macon) terül el, harmadrészt pedig a technológiában sokkal nagyobb részben szerepel a fahordó, mint aroma-donor. Így a Chablis-nál populárisabb, kevésbé minerális, hasonlóan gyümölcsös, de erőteljesebb másodlagos és harmadlagos, hordóból származó jellegeket felvonultató bor születik.
 
Az alapanyagot kézzel szüretelték, mely fürtválogatáson is átesett. A feldolgozás után rozsdamentes acéltartályban erjesztettek a pincészet saját élesztőjével, majd a tétel kb 50%-át használt, francia tölgyből készült hordókban érlelték tovább.
Aranysárga szín, zöldes reflexekkel, illatában gyógyfüveket, némi citrust és ásványokat, valamint szecskázott mandulát, friss diót és vaníliát lehet felfedezni. Ízben a Chablis-nál lágyabb, kevésbé lendületes, de mégis - a citrusok miatt - szép vonalú a korty, jellemző a közepes test, a vanília, egy kevés tejsuín, megjelenik az illatból megismert mandula. Hosszú utóízzel egységes az ízkép.
Tejszínnel készült, szószos ételekhez, a vajas francia konyha remekeihez ajánljuk, 10C fokon fogyasszuk, 5-7 (10) évig probléma nélkül eltartható.