"A viognier-t mint fajtát szinte lehetetlen tökélyre vinni. A borászt is sokszor megtréfálja, arról nem is beszélve, hogy nem használ neki az idő. Ezért nem meglepő, hogy az 1980-as évekig a viognier alig bukkant fel szűk hazáján kívül: sokáig megmaradt az Észak- Rhone egy apró területére korlátozódó, Condrieu köré szerveződő, teraszos művelésű ültetvények féltve őrzött kincsének. Ezek, valamint a legszebb kaliforniai és ausztrál viognier-k magas alkoholtartalmú, sűrű, krémes szerkezetű borok, fényűző bukéjukban rendre felfedezhető a frézia, a barackfélék és a gyömbér illata. A viognier igen drága bor, de napjainkban már olcsóbb tételekkel is találkozni, főleg Languedocból, ahol az 1990-es években nagyobb mennyiségben telepítettek viognier-t. Ezek a borok nem nélkülözik a fajta jellegzetes, őszi- és kajszibarackos illatvilágát" (sem)
Tökéletesen egyetértünk a Borászportál fenti leírásával! Nekünk ez a fajta az egyik személyes kedvencünk, iszonyat nagy lehetőséget látunk benne, pont azért, mert nagyon populáris, ízes bort ad, mely rengeteg ételhez könnyen párosítható és mindenkinek tetszik. Olyanok is szívesen isszák, akik az Irsai Olivérhez szoktak és olyanok is, akik a komolyabb chardonnay-k barátai.
Próbáljátok ki!
A Gayda birtok a legendás dél-francia borvidéken, Limoux-ban terül el, Carcassonne-tól dél-nyugatra. Nem régi, mindössze jó 10 éve alapította két üzletember, akik bizony nem franciák, a brit szigetekről és a messzi Dél-Afrikából érkeztek, ám a táj és a benne levő potenciál rabul ejtette őket és maradtak. És valóban, Limoux az egyik legjobbnak mondott francia borvidék, hiszen egyedülálló módon egyesíti a Languedoc forró, mediterrán klímáját, kontinentális kiegyenlítettséggel és a Pireneusok felől érkező hűsítő széllel, mindeközben pedig a csapadék mennyisége az előbbinél magasabb, eloszlása pedig egyenletesebb, ugyanakkor a szelek miatt a szőlő védettebb a nedvességet kedvelő kórokozóktól.